Kék ég bölcsőjében ezüstös fénnyel,
Őrzöm álmaid, óvom békeséggel.
Sebzett szívedet öleli meleg palást,
Csillag-fénye tüzesen borul le ránk.

Hüvős szellő fújja el a végtelen Időt,
Éji kegyben részesül fájó Lelkünk.
Csendes öröm ez, melyben találkoztunk,
Égi Tengerében boldogan sétálunk.

Átölelhetlek - simogathatom arcod,
Elmondhatom mi fáj annyira nagyon.
Nem beszélünk, mégis szemünk kiált
Hajnalodik, s az időnk lejárt.

Ébredned kell, hiszen dolgod van
A föld hatalmas, s te az Ura vagy.
Búcsúzok Tőled, de úgyis érzed
- Szavak nélkül - érted vérzek.