Holdfénysárkány
2006.03.05. 17:30
Fantasy-novellácska a holdfénysárkányról :)
Téli éjjel történt, nem is olyan régen, Mikor bágyadt holdfény patakzott az égen. Bársony volt az égbolt, mély-tintafekete, Rajta a csillagok morse-üzenete... Tán soha nem volt még ilyen légüres csend, Semmi nem szólt ott kint, és semmi idebent. Hátha megárad az éjszaka forrása, S mit rejthet a szellő dalos suttogása? Én ott voltam akkor! Figyeltem és vártam. Nem tehetek róla; hiszek a csodákban. Hittem, hogy csillagom vet nekem egy szikrát, S a szellő elmondja borzongató titkát... Azon az éjjelen - bár ne tettem volna! Felnéztem az égre, fel a bűvös Holdra, Fel a végtelenbe! És akkor megláttam: Sárkány szárnya lendült fenn az éjszakában. Eltakarta a Holdat, minden csillagot! Megvillant a szeme, s kiáltott egy nagyot. Diadal-sikolya átégett a mennyen, Visszhangozva végig fenn a végtelenben. Ó, mesés teremtmény, hadd mehessek veled, Hogy én is a képzelet gyermeke legyek! Így kiáltottam én, és ő visszanézett... Jaj, micsoda szemek! Micsoda igézet! Nem felelt... elrepült... egyedül itthagyott. Lehet, hogy örökre megbűvölt maradok.
|